A cégem - Kezdőlap

Az első weboldalam. Az egész egy komoly lelkesedésből indult, amihez hasonló még ma is megtalálható az Index egyik blogjában, de ezt sokkal konkrétabbnak képzeltem el. Maga a weblapcsaládom is innen kapta a nevét, de ne siessünk annyira előre!

A kezdetek onnan indulnak, hogy a volt cégemnél leépítések voltak. Akkoriban pár körülöttem lévő kedves ismerős is elveszítette az állását, mely főleg a munkaadó sötét húzásai miatt történtek. Az igazságérzetem megszólalt és úgy gondoltam, hogy ideje ennek hangot adni. Igen, de hol? Ráadásul ha csak azt mondom, hogy "van egy munkahelyem, ahol rosszul bánnak velem", erre senki nem kíváncsi. Arra már inkább, hogy melyik ez a munkahely! Azért, hogy a kirúgott után jövő ne sétáljon bele ugyanebbe a csapdába. De ehhez tudni kell, melyik munkahelyen mi történik, és annak tudatában el lehet dönteni, hogy akarok-e ott dolgozni majd vagy sem.

Az elképzelés nemes volt, de neki kellett állni a kivitelezésnek. Először egy ingyenes név kellett és tárhely. Gondolkodtunk, hogy vajon mi lehetne az a név, ami rövid és kifejezi e nemes szándékot? Akkoriban jóban voltam egy hölggyel, aki nagyon sokat segített és kitaláltuk, hogy a legjobb a "cégem" szó lenne, hiszen a mondatokba észrevétlenül belecsempésszük ezt a szót, amikor a munkahelyünket emlegetjük. Igen ám, de sajnos a cegem.hu név és cím már foglalt volt. Akkor tegyük elé az "A" névelőt, és máris nyertünk! Így lett végül a nevünk "A cégem". Már csak az a kérdés, milyen felület lesz a legalkalmasabb a jövőbeni oldalhoz.

Körülnéztem pár helyen és a legkézenfekvőbbnek a PHPBB fórummotor tűnt (melyet azóta is több weboldalamon használok), hiszen a problémák megbeszélésére egy fórum a megfelelő hely. Először egy ingyenes tárhelyen és acegem.tk címmel kezdtük el a működést. A fórumszabályzatot egy másik kedves jogász hölggyel beszéltem át, hogy ne lehessen támadni a helyet. Valójában már akkor tudtuk, hogy az egész beindulásához egy állandó jogi háttérre lenne szükség, hiszen a beregisztráltak névtelenek, de a cégek névvel jelennének meg, így tehát büntetlenül lehetne pocskondiázni. Ezért a fórumon létrehoztuk a Fehérlista csoportot is, ahol viszont dicsérni is lehet a céget, tehát kiegyenlítődhetnek a viszonyok. Készült olyan topik is, ahol a cégnév leírása nem volt kötelező (mint a fent említett Munkahelyi Terror oldalon), hátha nagyobb kedvet kapnak a fórumozók.

Több hónap és időnkénti külső átalakítás után sem jöttek az oldalra sokan, így a nemes kezdeményezés az emberi félelmek miatt megbukott. Az oldalt nagyon ritkán látogatták és végül 2009. március 16-án bezártam. Az adatbázis és a fájlok megvannak egy újrakezdéshez, de egyelőre ennek nem látom esélyét.

A Munkahely oldal után jött egy másik ötlet, mely szintén már régebb óta megvalósításra várt: hozzunk létre egy olyan weboldalt, ahol szavazhatnak az emberek! Még az acegem.hu cím előtt lefoglaltam magamnak a poll.hu címet, hogy majd egyszer ezt megvalósítom. Miután a Munkahely oldalam elkészítettem, már nagyobb lelkesedéssel és már kicsit több tapasztalatal húztam fel ezt a helyet. Ekkor már a jelenlegi kiszolgálón üzemelt a Munkahely oldalam is, és mivel korlátlan tárhelyem van, így miért is ne készíteném el a szavazós oldalt?

Terveim szerint a lényeg az lett volna, hogy ne lehessen hozzászólásokat írni, csak szavazni. A lusta embereknek lett kitalálva, akik nem szeretnek írni, csak idekatt és odakatt, és máris elmondták a véleményüket. Az ötlet máig azt mondom, hogy nem volt rossz, sőt! Csak a megvalósítással voltak gondok. Az egész onnan kezdődött, hogy az alap fórummotor szavazási rendszere nem erre lett kitalálva. Másrészt a szavazást nem lehetett weboldalakra kitenni, és ott szavazni, ami lényeges dolog lett volna. Ezen kívül a fórum szerkezete sokakat elriaszthatott, hozzá kell szokni. De az igazi döfést az jelentette, hogy valaki pont ezt az ötletet valósította meg, és ráadásul ott cégesen is űzték a weboldal készítést, pluszban értettek a PHP nyelv és a webfelület programozásához. Ezek után bár volt még pár külső csere az oldalon, de nem sok sikerrel és reménnyel tettem. Végül ezt is, ahogy a Munkahely oldalamat 2009. március 16-án bezártam.

A Fotósarok története sem az oldalak nyitásakor kezdődött. A valódi oka egy nagyon egyszerű ötletből jött: annyian járnak-kelnek az országban, és számtalan képet és filmet készítenek. De hová vesznek el ezek az emlékek az állandóan változó világunkban? Ráadásul, ha itthoni képet akarok keresni az interneten, akkor alig találok valamit, vagy legtöbbször Budapest és Balaton képeket lehet fellelni. Körbenéztem pár weboldalon és nem találtam használható képeket, vagy egy olyan képadatbázist, amelyben megismerhetem előre azt a helyet, ahová esetleg kirándulni mennék. Arról nem is szólva, hogy ha esetleg nem jutok el soha oda, akkor mennyi szépségről maradok le.

A Munkahely és a Szavazófülke után ez volt a harmadik weboldalam, mely újdonság volt a számomra is, mivel itt nem a PHPBB motorja dolgozott a háttérben, hanem a Coppermine galériáé. Emlékszem, amikor vagy egy napon át válogattuk a külsőket, mire a mostanira rátaláltunk. Elsőre nem biztos, hogy sokan értik a lényegét, miért ez lett: egy falitáblát ábrázol, ahová kitűzhetjük a legkedvesebb képeinket, amiket az országban fényképeztünk.

A külső kiválasztása és a galéria telepítése után pár módosítást is tettem fel, hogy ezután fel lehessen tölteni kisebb videókat is, hiszen vannak dolgok, melyek nem képen, hanem filmen mutatnak jól. Sajnos egyelőre ilyen feltöltések még alig vannak az oldalon, főleg a fotók dominálnak. A kezdeti lelkesedésbe némi üröm is vegyült, amikor egyik hétvégén pár reklámkedvű ember teleszórta az oldalt a saját, más nyelvű beírásaival, szemetével. Ekkor vezettem be a regisztrálásnál máig használatos szűrőt, ahol sajnálatos módon a gmail levelezést használókat is le kellett tiltanom (onnan nagyon sok támadás jött). Végül az oldal máig csendesen működik, egyik leglelkesebb tagunk és országjárónk, Zsiráf képeivel, de természetesen másoktól is várjuk a lakóhelyükön lévő látványosságok és érdekességek beküldését, természetesen csak Magyarországról!

Kevesen tudják rólam, hogy az egyik végzettségem cukrász. Nos, talán innen, talán az ételek szeretetéből kiindulva gondolkodtam, hogy nyissak egy ilyen oldalt is. De a másik ok volt az, ami tettekre sarkallt: vendégségben voltunk, ahol receptekről beszélgettünk. Felmerült, hogy az egyik ételt hogyan kellene jól elkészíteni, mire mondtam, hogy nekem van otthon egy tuti leírás. Igen ám, de másnapra kellett és nem tudtam, hogy hol is van az ominózus elkészítés. Ekkor emlegettem az égieket és villant be, hogy milyen jó lenne, ha a receptet felvinném az internetre és ott mindig kéznél lenne, hiszen sok helyen van már net.

Voltak receptes topikok, de ott az volt a baj, hogy fórum alapúak voltak, így egy recept kikeresése a sok hozzászólás közül nehézkesnek bizonyult. Valami más kell... Ekkor találtam rá a WordPress motorra, mely a receptes oldal alapja lett. Szintén napokat töltöttem el a sablonok között, mire a mostanit megtaláltam. Abszolút hozza az oldal hangulatát, és bár elsőre kicsit furcsának tűnt, hogy nem lehetett a cikket közvetlenül szerkeszteni, hanem külön felület volt erre, egy idő után megszoktam. Miután a Windows Live csomagban is megjelent egy blogszerkesztő, egy recept kirakása már igazán könnyű lett.

Mivel az oldal nyitott, így bárki felteheti a kedvenc receptjét, és a keresőben egy kulcsszót beírva máris megtalálhatja. Sajnos az ABC index elkészítése nem valósulhatott meg, mert kicsit összegabalyodott tőle a rendszer, és nem mindegyik böngészővel kompatibilis, úgyhogy marad ez az előbb említett lehetőség. Az oldalra e cikk írásakor főleg Bözse tett ki sok receptet, de régebbről is találunk jó pár finomságot.

Az Életíró oldal szinte egyszerre készült a Receptekkel, ugyanis ezt is a WordPress motorja hajtja. Viszont a legelső koncepció teljesen más volt, csak a név maradt és a külső. Apropó külső: amikor erre rátaláltam, egyből beleszerettem, annyira passzolt az elképzeléseimhez. Melyek mindig változtak.

A legelső elképzelés alapján egy nagy-nagy történetet szerettem volna létrehozni a majdani beregisztrált tagokkal. Az ötlet az volt, hogy egy fiú és egy lány mindennapi életét írjuk le, mintha csak bloggolnánk, tehát a naplójukat. Ezért lett ez a hivatkozás címe, ami most is: blog.acegem.hu. Az ötleten gondolkodtam, hogyan lehetne két virtuális ember (mint a Sims nevű játékban: végigkísérünk egy életutat, csak írásban) mindennapjait többen megírni? Hiszen ha a beírások egymástól függetlenek, akkor nincs személyiség, viszont ha meg függeni kell egymástól, akkor a teljes naplót végig kell olvasni, hogy valaki képben legyen. Ez meg a mai rohanó világunkban képtelenség.

Mire elkészült az oldal, rájöttem, hogy a virtuális napló nem fog menni. Akkor milyen tartalommal töltsem meg, hiszen a munkám ne vesszen kárba! Ekkor kitaláltam, hogy a Reader's Digestben lévő történetek végén található apró, vicces, vagy elgondolkodtató történetekhez hasonló oldalt készítek. Az ötlet nem volt rossz, de aztán megint elgondolkodtam: manapság az emberek a pletykákat szeretik, panaszkodnak, hogy itt és ott fáj... Szóval a vidám élményeiket valószínűleg nem fogják megosztani.

Két elvetélt ötlet után jött a végleges, mostani, de ehhez egy kis személyes visszatekintés kell.

Volt a Nők Lapja Cafén, a fórumban egy topik, ahol egy jó kis társaság verődött össze. Ennek neve volt a Kiutáltak. Nagyon pörgött több éven át, és bár a csapat már nem jár oda, de évente párszor azért még találkozunk. Annak idején is már divat volt, hogy különböző topikokat nyitogatnak az emberek, és a csapat egy része külön vonult. Ez végülis egy idő után érthető, nem tarthat össze a banda mindig, és ez kicsit fájt akkor.

Aztán bemorcolódtam és nyitottam egy Kiutáltak 3-at. (Bár hivatalosan nem volt kettes, magamban úgy hívtam az elszakadt tagok topikját.) Mai napig megtalálható mindkét hely az NLC-n, de a Kiutáltak 3-ba már nem járok. Ott az alapötlet az volt, hogy miért is ne legyen egy saját topikom, ha már nyithatok egyet, és aztán ott mindenkit vendégül látok. Ha most jobban belegondolok, a weboldalaim is talán ebből az ötletből gyökereznek...

Szóval a Kiutáltak 3-ban néha egyedül maradtam és elmélkedtem az élet nagy kérdéseiről. A végén egy nyugodt zúg volt, ahová be lehetett ülni, és egy virtuális tea mellett elbeszélgetni a komoly, emberi dolgokról.

Amikor elkezdtem az A cégem oldalak megnyitását úgy gondoltam, ne vesszenek el ezek a gondolatok és az NLC-ről átvittem ebbe az Életíróba. Máris lett tartalom, mellyel hasznosan feltölthettem az oldalt, ráadásul passzol a jelenlegi hangulathoz is, és valódi emberi értékeknek adhat otthont.

Ez most hosszú lesz. Több okból is: egyrészt mert nagyon sok személyes élmény fűz ehhez a Sukitore oldalhoz, másrészről már volt egy visszaemlékezésem az oldal egy éves évfordulóján, de ezt csak a regisztrált felhasználók olvashatnák el. Ezért próbálom rövidebbre fogni, de sok személyes dolog lesz benne.

A személyesség eleve az egész oldalra jellemző, mert nyitottak vagyunk, és bár titkaink mindig vannak, de mégis, valahogy sokkal nyíltabban beszéljük meg egymással a magánéletünket is, és vagyunk megértőbbek egymással, mint máshol. Talán a szabadabb hangvétel és a vágyak kimondása miatt.

De ne rohanjunk előre, kezdjük az elején! Ott, hogy ennek az oldalnak az ötlete is vagy két-három évre nyúlik vissza. Bevallom, máig nem emlékszem mikor és kivel kezdtem sukizni (egy erotikus-, szextörténetet párosan vagy többen írunk), de bevallom, megnézném. Nem szégyellem, mindig is érdekelt a szex, már nagyon fiatal korom óta. Már 14-15 évesen, 1989-90-ben írogattam egy iskolai füzetbe különböző történeteket, sőt, még lapozgatós füzetet is kezdtem, külön női és férfi szállal. Aztán ahogyan internet közelébe kerültem és a számítástechnikai csodákon túlléptem fórumozni kezdtem. Először az éppen induló Index fórumán feszegettük az erotika határait, ahonan a Nők Lapja Caféra tértem át. Máig sokan kérdik, miért oda, amikor női fórum? Hát éppen ezért, mert én a nőket szeretem, és hát hol lennének sokan? Ott sem egyből a korábban említett Kiutáltakban kezdtem, hanem egy pikánsabb topikban indult pályafutásom. Ezért ott pár hölggyel privátban is beszélgetni kezdtünk. De tényleg nem emlékszem ki volt az első, csak felvetődött: elkezdek egy sztorit és folytassa a másik, aztán majd lesz valami.

Ebből végül olyan levelezések alakultak ki, amit máig sajnálok, hogy az internet mélyén eltűntek. Ez volt az egyik fő oka a Sukitore létrejöttének. A másik oka az volt, hogy az a hölgy, aki partnerem volt az A cégem - Munkahely oldal beindításának szintén nem volt híján a fantáziának és a Nők Lapja Cafén kicsit feltüzeltük az olvasókat. De csak a jó ízlés határáig! Volt is olvasottsága a topiknak, máig emlékszem, hogy a háttérben megbeszéltünk minden pontot, meddig is mehetünk el nyíltban. Ekkor derült ki számunkra, hogy mennyi embert, de főleg hölgyeket érdekel ez a téma. Meg is beszéltük, hogy a Munkahely oldalt megnyitjuk, aztán annak függvényében később felhúzhatunk egy külön, ilyen sztorikra alapuló oldalt.

De a sors másképp hozta az eseményeket és a hölgytől sajnos eltávolodtam, ezért a témát (társíró hiányában) félretettem. Miután az előbb említett oldalak elindultak, úgy gondoltam, ideje lenne előrukkolni a korábbi ötlettel: készüljön egy olyan weboldal, ahol szégyenérzet nélkül, és mégis ízlésesen le lehet írni a vágyakat. Körbenéztem pár hasonló témájú oldalon, és voltak is sztorik szép számban, de mind egyéniek voltak, egyik sem páros. Akkor ha más nem, én megcsinálom!

A fórum pont karácsony utáni napon, 2007. december 27-én készült el, de akkor még csak az alapok álltak és nagyjából körvonalaztam mit szeretnék. A legfontosabb dolog viszont még hátra volt: a társíró. Vettem egy nagy levegőt, ugyanis nagy merészség kell ahhoz, hogy valaki egy szexuális történetekkel megtöltendő oldalra írót keres, miközben élete párja ott van mellette (ő választotta ki végül a jelenlegi vörös sablont, melyért nagyon hálás vagyok neki!). Ezért nyíltan és őszintén megírtam a Nők Lapja Cafén, hogy mit is szeretnék. A fórum még ma is létezik, elolvasható a nyitó szöveg.

Kaptam hideget és meleget, de az aktuális, privátban írogató hölgyek nem vállalkoztak a nyílt írásra. Hiába nem kell a nevüket adni hozzá, akkor sem. Végül egy igen kedves és merész hölgy vállalkozott, és Tűzszirom néven írni kezdett velem. Ezek a történetek ma is elolvashatók a Sukitore fórum Befejezett történetei között. Ahogy gondoltam: sokan érdeklődtek, de írni kevesen mertek. De végül ahogyan egyre több történet született, merészebbek lettek a hölgyek is, mert Irisz, Citromfű, Élet és *Virág pezsgő élettel töltötték meg az oldalt Tűzsziromal együtt.

De a férfiak csak nem akartak jönni. Pontosabban jöttek, de nem maradtak egy napnál tovább, vagy olyan ritkán látogattak fel, mintha nem is jöttek volna. Ezért legtöbbször én írtam a sztorikat, mikor váratlanul belépett Charles Dworkin, aki stílusával és személyiségével máris közkedvelt lett. Ő is járt egy ideig, de aztán később elmaradt. Több férfi tett próbát, de a túlzott nyíltság, és a féltékenykedés nélkülözése kemény próbára tette őket. Végül Tibor tudott úrrá lenni a helyzeten és maradt folyamatosan.

A tagok között is voltak cserék, és egy kemény szakítópróbán is átestünk, amikor több tag hallgatólagosan vagy kimondva hagyta ott az oldalt, kisebb romoka hagyva maguk mögött. De végül újjáépítettük és új tagokat sikerült találni, akik máig is lelkes írói, látogatói a Sukitorénak.

Az oldal eredetileg nem ezen a néven futott. Az eredeti ötlet szerint: "A cégem - Erotika" címmel és "Netszex - Nektek" szlogennel futott. Aztán a feljáró tagok szóvá tették, hogy a 18-as karika nagyon messziről látszik, ha fellépnek az oldalra, ezért vegyem le a fórum fejlécéből. Miután ez megvolt, sokan azt mondták, hogy a Netszex szó túl szembetűnő. A szlogen ezért száműzve lett a főoldalról. Aztán a következő kifogás jött, hogy az Erotika szóra rászűrhetnek több helyen, ezért át kellene írni. Igen, de mi legyen a név, ami mégis utal az oldalra, és mégsem derül ki mi az? Régebben volt nekem egy könyvtáram, ahová a netről halászott pikáns képeket gyűjtöttem, és melyet az akkori barátnőm nevezett el, hogy ne legyen feltűnő. Ennek a neve volt Sukitore, mely visszafelé olvasva: erotikus. Amikor nevet kerestünk, egy barátom emlékezett még erre és felvetette egy beszélgetés során véletlenül. Ekkor jött az ötlet, hogy ez legyen a nevünk és íme. De még mindig probléma volt az oldal vörös színe, mely munkahelyen például feltűnő lehet. Ezért a regisztrált tagok választhatnak egy szürke (én úgy hívtam munkás) sablont is. Végül az utolsó gond a webeléréssel volt, hiszen az eredeti hely az eredeti címhez igazodott: http://erotika.acegem.hu címen volt. Így átköltöztünk a mostani helyünkre (http://sukitore.acegem.hu) és le is foglaltam a www.sukitore.com domaint is a könnyebb odatalálás érdekében.

Közben az oldal zárt lett. Ezt azért tettük meg, mert hiába mutatott jól a közel száz tag, ha azok közül összesen 10-15-en voltak aktívak, a többiek pedig azért regisztráltak be, hogy "majd ide is jól belépek". Hiába nézett ki jól a statisztikában a nemek aránya, ha végül maximum egy aktív férfi maradt csupán rajtam kívül, a többiek cserélődtek vagy elmaradtak. Ezért, valamint a külső támadások és a benti, személyes hangvétel miatt döntöttünk úgy, hogy a regisztrálás csak kód ellenében lehetséges, valamint aki bent is szeretne maradni, egy apróbb feltételt kell teljesítenie. Azóta már bizonyított dolog lett, hogy ezt jól találtuk ki, és változatlanul az oldal érdekeit és színvonalát biztosítja.

Végül egy friss hír! Már a fórum megnyitásakor gondoltunk arra, hogyha egy csomó történet összegyűlik, érdemes lenne könyvben is kiadni, megismertetni másokkal. A fent említett szakítás miatt majdnem meghiúsult a dolog, de régi-új tartalommal lett feltöltve és úgy tűnik, már-már a kapuban van, hogy megjelenjen az első könyv az oldalon található történetek egy kis részéből. Reméljük sikerül, és tetszeni fog másoknak is az, amit a tagjaink lelkesedése és fantáziája megalkotott.

A Naptár története nem olyan rázós, mint a többi oldalé volt. Máig csendes, és kevesen használják, hiszen vannak jobb megoldások is már a neten, mint például a Google oldala. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy miért is ne lehetne az oldalaim között egy ilyen?

De a legelejétől kiindulva: a kiszolgálóm központi vezérlőpultján van egy lehetőség, hogy bizonyos motorokat két kattintással feltelepíthetek az oldalamra. Ez szép dolog, de szeretem tudni mi és hogyan telepszik, főleg, hogy hová. Ezért nézegettem a lehetőségeket, vajon milyen új dologba tudnék belekóstolni? A Sukitore létrehozásával körülbelül egy időben találtam meg ezt a lehetőséget is, és ellátogattam a fejlesztő oldalára. Igazából ez az egyetlen igazán használható naptár motor volt, így körbenéztem miket tud. Outlook szinkronizáció, csoportmunka, e-mailben riasztás... Mind-mind olyan funkció, ami jó lehet. Sajnos sablonban nem volt elkényeztetve a program, amit máig sajnálok, de én még annyira nem értek a webprogramozáshoz, hogy ízléses külsőt szabjak. De a célnak megfelel a motor, úgyhogy hajrá!

Először az oldal neve "A cégem - Mindennap" volt, utalva a naptárra, de végül az egyértelműbb "A cégem - Naptár" lett. Sajnos a tagtoborzás sem sikerült jól, mert csak nemrégen jelent meg egy olyan verzió, amiben már jól működik a jelszó megváltoztatása (vicc, hogy ennyi ideig, majd egy évet kellett rá várni!), és aki napi szinten akarja használni a naptárat, nem fog emlékezni egy nem általa megadott, betűkből és számokból álló jelszóra. A csoportmunkát kikapcsoltam, hogy mindenkinek jól elkülönülő naptára legyen, és a közös naptár is kikapcsolásra került. Így mindenkinek most van egy személyes naptára, amit átszínezhet, és felírhatja bele a napi teendőket, majd mail értesítést kaphat. Igazából a főbb célnak megfelel: ahol internet van, rá tudjak nézni a naptáramra, hogy mi az aznapi teendő.

A Szövegláda is közel egyidős a Naptárral, hiszen az újdonságok akkoriban nagyon felpörgettek és némileg megrészegített az a tudat, hogy mennyi minden lehetőség van egy korlátlan tárhelyen. Ekkor gondoltam, hogy a kezdetleges PHP tudásommal mi lenne, ha egy beszélgetős, chat oldalt is elkészítenék? De a többi weboldal tapasztalatai alapján rájöttem, hogy mind a Java és mind a Flash technológiák bár jobbak, de nehézkesek, robosztusak. Sok oda járó felhasználónak külön modult kell letölteni, hogy használja, és ha problémák adódnak, azokat nem lehet teljesen kontrollálni. Éppen ezért céltudatosan kerestem PHP alapú chatet, mely végül meg lett.

Tény, hogy nem villámgyors, inkább amolyan IRC-típusú (korábbi beszélgető protokoll), de minden olyan szolgáltatás megtalálható benne, ami egy jó beszélgetéshez kell. A webkamera természetesen kivétel, hiszen PHP-ből webkameraképet előállítani... De cserében vannak privát szobák, melyek jelszavasak lehetnek, vagy belső privát üzenetek, és lehet használni súgást is. Amikor létrehoztam az oldalt lényeges volt, hogy ne terhelje le nagyon az adatbázist, ezért csak egy-két állandó szoba van engedélyezve, a többi magától törlődik, ha valaki nem használja 30 percig. Ennek előnye, hogy később nem lehet visszaolvasni beszélgetéseket, valamint nem lesz felesleges rész az adatbázisban sem.

Legtöbbször akkor használjuk (jelenleg), amikor nincs messenger és nagyon el akarunk vonulni mindenkitől egy titkos zúgba, ahová más nem talál oda. Bár a felület puritán, a tartalom annál több mögötte. Egy hibája van, hogy a beszélgetésekhez kiírt idő valahogy sosincs szinkronban a beszélgető partnerével, de egyelőre nem foglalkoztam ezzel, hiszen a beszélgetők tudják, ha ott van velük valaki, az mikor írt. Ezen a kis apróságon kívül igazán jól használható oldal lett.

Ez az oldal is a Nők Lapja Café topikjaiból indult, de valójában akkor került megvalósításra, amikor összefutottam a volt barátnőmmel az interneten. Ő számítástechnika tanárnő lett és bevallom, még anno mellette ismerkedtem meg a számítástechnika alapjaival, majd én is oktattam két évig, még középfokú OKJ-s képzéseket is tartottam. Aztán miután elváltak útjaink, utána lett ő tanárnő, én pedig máshol kamatoztattam a tudásomat.

Mikor majdnem 10 évvel a szakításunk után összetalálkoztunk, megnéztem a weboldalát, ami egy előtte ismeretlen motorra épült, a moodle-ra. Utána is néztem, és akkor derült ki, hogy sok iskolában ezt használják tanfolyamok feliratkozására, vizsgáztatásra, leckékre és sorolhatnám. Ideálisnak tűnt, és megbízhatónak, pont alkalmas volt, hogy a leírt anyagot áthozzam.

A Nők Lapja Cafén ugyanis egyre nyíltak a topikok a hölgyektől, akik nem értettek és kevertek egy csomó alapfogalmat. Ezt untam meg és nekiláttam, hogy az oda járó nőket megtanítsam mi micsoda. De tudtam, hogy szakszöveggel semmire nem megyek, így teljesen hétköznapi módon, konyhanyelven kell elmagyarázni. Ezért igyekeztem a legérthetőbben leírni mindent, és amikor úgy éreztem eleget írtam, nyitottam egy második "könyvet" is az erősebb témáknak. Mivel mindkettő topikhoz bárki beszólhatott, így néha az anyag elveszett a beírások között, ezért nehezen átlátható volt.

Mikor felhúztam a Tankönyv oldalt, akkor végignéztem az összes beírásom és amit tudtam fejezetenként áthoztam. Plusz pár képet is letöltöttem hozzájuk, és ezekkel színesítettem a "tananyagot". Végül közel egy éve összeállt minden. Azóta nem nyúltam az oldalhoz, nem írtam újabb részeket.

A moodle viszont tartalmazott egy olyan rést, melyen át megtámadhatták az oldalt, és így az én tankönyvem sem maradt ki sajnos a roszindulatú támadásból. Ráadásul észrevétlenül tették ezt, hogy reklámmal árasszák el a regisztrált tagokat. Végül annyira bevették a helyet, hogy még belépni sem lehetett! Ezért teljesen töröltem minden állományt, az adatbázist lementettem és végül egy újabb, (reméljük) biztonságosabb motorral indítottam újra az oldalt. Az adatbázis is frissült, így a régebbi felhasználóim újra elérhetik az anyagot. Az írásaimat pont azért, hogy ne élhessenek vissza vele csak regisztráció ellenében lehet megtekinteni, vagy a Nők Lapja Café topikjaiban lelhető még fel amit írtam.

Ennyi weboldal után gondolkodtam már, hogy egy igazán nagy fórumot is elkészítsek. Sokáig elmélkedtem ezen, ugyanis tudom mekkora munka és felelősség ezt elkészíteni és fenntartani. De végül egy tőlem kívül álló ok miatt beadtam a derekam és nekiláttam.

A kívülálló ok az volt, hogy a korábbi "törzshelyem", a Nők Lapja Café átalakuláson ment keresztül. Ez még 2008 februárjában történt, amikor lecserélték az arculatot. Az új felület lassú volt, tele volt hibával és a fejlesztők hiába tesztelték előtte több hétig, egyszerűen kínszenvedés volt a fórumozás. A felhasználók problémáit csak ritkán hallgatták meg, ezért többen alternatív helyek után néztek.

Ebben a helyzetben gondoltam azt, hogy elegem van a tétlenkedésből, amikor pár nap alatt kijavíthatták volna a hibákat, ezért felhúztam a "nagyfórumot". Induláskor szimplán csak Fórum volt a neve, és a külső, amit választottam hozzá... Nos, én sem voltam megelégedve vele. Ráadásul gyorsan kellett lépni, ha a nagy mennyiségű felhasználói tábort át szerettem volna csábítani. Jöttek is az érdeklődők szép számmal, de mivel még egy elég félkész állapotot találtak, tovább álltak. A másik ok, amiért nem maradtak, hogy a fórum felépítése némileg nehezebbnek tűnt az NLC felépítéséhez képest és ezt a hölgyeknek nehéz volt megszokni.

Végül már csak a legkitartóbbak maradtak, és voltak olyan csoportok is, akik másodlagos helynek tartották fent (ha a főhely épp nem működne). Közben fejlesztéseket is végeztem a fórumon, első utam a sablontárba vezetett, hogy egy sokkal kényelmesebb külsőt varázsoljak, majd itt jelent meg először a Beszélgető is, melyet később a Sukitore oldalon is bevezettem. Aztán úgy döntöttem egyedi nevet adok az oldalnak, mert hiába nagyfórum, mégis jobb, ha neve van. Akkor épp szabad volt a notesz.com cím, így ez alapján kapta a nevét. A szlogenbe belekerült a felhasználók által javasolt Társalgó név is, így kialakult a mostani név és szlogen: "A cégem - Notesz" és "Társalgó - Tetszés szerint".

Az ott maradt lelkes csapatok végül egy nyugodt helyet szerettek volna, ezért közel fél éve lezártam a regisztrációt, már csak meghívásos alapon lehet bejutni. Aki viszont bent van, olyan plusz dolgokat kap, mint az online rádió, Sudoku és Játéksarok (ebből lett a későbbi Játékszoba), egyszerű külsejű, de nehéz akasztófajátékokból lehet válogatni, blogolhat, csetelhet, kvízt készíthet, elolvashatja a legnépszerűbb weboldalak híreit, van időjárás jelentés, jelszavas topikban lehet elbújni a kíváncsi szemek elől és még sorolhatnám.

Tény, hogy az idő bebizonyította, hogy a nagyfórum ideál kicsit utópisztikus, hiszen akik ott vannak, nem tudják belakni a teljes fórumot, valamint a felépítése miatt úgy érezheti magát valaki, mint egy kastélyba tévedt szegény ember, ki ki tudja mikor talál ki. Ettől függetlenül máig az egyik legbékésebb beszélgetős oldalam.

A Notesz elkészítése után egy kicsit pihentem, nem sok ötletem volt talonban egészen addig, amíg nem közeledett a karácsony. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen sok oldalon van képeslapküldés, de milyen szegényes a választék. Korábban is küldtem már innen-onnan lapokat, de néha úgy éreztem, hogy csak egy igazán tetszőt találtam az alkalomra és még ha a címzettek nem is tudtak egymásról, ciki ugyanazt küldeni.

Ezután kezdtem kutakodni, hogy milyen képeslap küldő motorok találhatók és bevallom: nagyon szegényes a kínálat e téren. Annyira, hogy végül egy volt olyan, ami egyszerűen kezelhető és ingyenes. Nosza felhúztam, de ha már képeslap küldő, képek is kellenek oda. Páromat megbíztam, hogy kutasson fel jó fotókat, éppen karácsonyra. Ahhoz, hogy a jogdíjak miatt ne lehessen támadni minket, kizárólag vagy vízjeles, vagy nyilvános galériákból szedtük össze a mostani kínálatot. Volt olyan kép, amire mi írtunk rá, más képek meg pont a hangulatot vagy az ajándékot helyettesítik. Tény, hogy nem minden kategóriában sikerült kiemelkedő vagy legalábbis nagyon jó képeket találni, de azért szerintem elég szép mennyiséget sikerült összeszednünk.

Jelenleg ezernél több képből lehet válogatni 11 kategóriában. A küldés a lehető legegyszerűbb, semmi csicsa, izgő-mozgó kép vagy hang - abszolút a klasszikus képeslap hangulatát szerettük volna visszaadni.

A Játékszoba ötlete először akkor merült fel, amikor a Noteszen megjelent ez a lehetőség, hogy Flash játékokat lehessen játszani. Elég közkedvelt része volt az oldalnak, páran csak azért regisztráltak be hajdanán, hogy játsszanak, nem is fórumoztak. Aztán egyre többen panaszkodtak, hogy a játékok alapjául szolgáló kódban egy olyan hiba van, mely egy órás benttartózkodás után kidobja a felhasználót. Utána nyomoztam, de a probléma megoldásához frissíteni kellett volna a Noteszt és a külsőt is, ami sokkal nagyobb munka lett volna, mint felhúzni egy új oldalt.

Ebből a félig kényszerhelyzetből és a korábbi ötlet elővételéből készítettem el a Játékszobát. Pont azért, hogy egy játék minél könnyebben betöltődjön, az oldalt "gyári" sablonokkal hagytam meg, de lehet választani a kétféle elrendezés közül. Mondhatnám, hogy itt nem a külső a legfontosabb, hanem a belbecs. Kívülről egy hagyományos fórumnak tűnhet, és csak regisztrálás után lehet a több száz játékból válogatni.

A külső bár maradt, belül történtek fejlesztések: az oldal frissítése után bevezetésre került a Tallér rendszer, mellyel az egész oldalon lehet szerezni és költeni Tallérokat, így amolyan "Gazdálkodj okosan" vagy Monopoly hatását keltheti. A legjobb az egészben, hogy több helyen többféle módon lehet nyerni vagy fogadni, költeni és veszteni, bankba tenni vagy rabolni Tallérokat. Persze itt is igaz a mondás, hogy minden kezdet nehéz, ezért az induló összeggel nagyon meg kell gondolni mit kezdünk, majd ha egyre jobban gyűlik, akkor lehet már kockáztatni is.

Természetesen újabb és újabb játékokkal gazdagodik folyamatosan az oldal, de a Notesz felhasználóknak is meghagytam az eddigi játékokat, ahol kikapcsolódásképp elüthetik az időt.

A Notesz fejlesztgetései közben jött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy oldalon látnám az általam kedvelt weblapok híreit. Bár nem rossz végigkattintgatni az oldalakat, néha el lehet veszni bennük, a lényeg pedig elsikkad. Az sem utolsó szempont, hogy sok weboldal ugyanazt a hírt másképp adja vissza, ezért is érdekes egy információról minél többet megtudni.

Először a Noteszre került fel Hírlap néven egy ilyen kisebb összefoglaló a legérdekesebb hírportálok friss információiból, de arra gondoltam, hogy ha mindet összegyűjteném, az már nem fér el és lassítja a Noteszt. Ezért hírgyűjtő motor után néztem.

Sajnos itt is olyan szegényes volt a kínálat, mint a Képeslap esetében, szinte egy normális alapcsomagot nem találtam. Végül ráleltem a mostanira, de ebben is bőven akadt csiszolnivaló: első gond az volt, hogy nem tudta lekezelni az ékezetes karaktereket. Teljesen kútfőből kellett átalakítanom úgy, hogy helyesen jelenjenek meg a címek. A másik probléma egyes weblapok hírcsatornáinak lekérdezésével volt, közölte, hogy ez nem szabványos.

Végül közel egy-két heti munka segítségével sikerült belőnöm, hogy rendesen működjön, némi kozmetikázás után az eddigre már megszűnt Szavazófülke zöld színét kapta az oldal és a logó. Igyekeztem minél több csoportba rendezni a híreket, melyek közt megtalálható a Bulvár, a Sport, a Napi hírek, a Gasztronómia, Számítástechnika, Kultúra, Életmód és még sorolhatnám. A lényeg végül sikerült: egy lapon láthatod az összes ismertebb weboldal hírét, érdekességét.

A Nősziromnak is hasonló története lehetne, mint a Játékszobának volt. Ugyanis ez az oldal is a Noteszből indult, illetve vált ki. Igazából a Notesz után nem terveztem újabb fórumok felépítését, a Játékszoba után meg főleg nem, ahol a két sablon használata megnehezítette a kiegészítők hozzáadását. Aztán mégis lett egy újabb: a Nőszirom.

Láttam már pár női oldalt, említsem az eddig is leírt Nők Lapja Cafét, vagy épp a Donna oldalt, netán a Női Lapozót. Mindegyik oldalnál a női cikkek tömkelege van, mint egy valódi internetes női újság, és a fórum csak egy a több szolgáltatás közül. Pedig valaki csak ezért megy fel oda, mint ahogy én is anno a Nők Lapja Caféra a társaság miatt jártam.

Az egyik nap a Noteszen az egyik csoport megkeresett, hogy a Noteszre javarészt hölgyek járnak, akkor kérhetnek-e nőies sablont? Elsőre egyszerűnek tűnhet egy sablon rátétele az oldalra, de aztán ha valaki tudja, hogy a sok-sok módosítás mennyi munkával jár, ezért máris elhúztam a szám. Tényleg egyszerűbb volt egy új fórumot új és kevesebb funkcióval megcsinálni, mint a régit átszabni.

Ha már új fórum, akkor gyorsan végeztem egy közvéleménykutatást a körükben, hogy mit szeretnének a Noteszből ott látni, és mik azok, amik hiányoznak. Az oldal elkészítése közben gondolkodtam, hogy milyen fórumcsoportok legyenek, hiszen a Noteszé nagyon sokrétű és sokféle volt. Egy női fórumnál kevesebb is elég, a fő, hogy átlátható legyen. A külső tekintetében sem voltam zsugori: a regisztrált felhasználók összesen hatféle sablonból választhatnak (köztük a négy évszakból)! Tettem bele olyan funkciókat, melyek a Noteszben nem találhatóak meg, és sok olyat kihagytam, ami felesleges. Például gyors hozzászólást építettem be, de nem készítettem Beszélgetőt, viszont a jelszavas topikok megléte feltétel volt.

A logó megtervezésében egy kedves barátnőm segédkezett, mely elüt a többitől, valamint az oldal webcíme sem utal az "A cégem" lapjaira, hogy önálló társalkodóhely legyen. Bár az oldal zárt, teljesen meghívásos alapon működik a nyugalom érdekében, remélem előbb-utóbb itt is felpezsdül majd az élet.

Végül elérkeztünk a Kezdőlaphoz. Ezt az oldalt azért hagytam a legvégére, mert amolyan átfogó az összes oldalamhoz, egy nyitólap. Még a kezdet kezdetén egy statikus, logókkal telepakolt táblázat fogadta az erre járókat, melyet aztán lecseréltem a jelenlegi, Joomla motor által működtetett felületre.

Kezdőlap mindenképp kellett, hiszen ha már egy név ("A cégem") alatt futnak a lapjaim, akkor legyen egy olyan hely, ahonnan könnyen átjárható mindegyik oldal. A Joomla előnye, hogy az oldalakkal kapcsolatos információkat is kitehetem, tehát ha valami változás történik, itt értesülhetnek elsőként a felhasználók. De hogy kétirányú legyen a dolog, egy Vendégkönyvet és egy E-mail elérhetőséget isbiztosítottam a látogatóknak, hogy elmondhassák az észrevételeiket vagy problémájukat.

Volt idő, amikor erre az oldalra is bepróbálkoztak a rosszindulatú emberek és teleszórják néha reklámokkal a Vendégkönyvet, de igyekszem tisztán tartani a beírásokat. Egy alkalommal az adatbázis is sérült, de szerencsére a közel egy éves működés alatt más hátborzongató dolog nem történt.

A Kezdőlapnak ugyan van egy saját címe is (http://start.acegem.hu), de mivel a hagyományos módon is ide lehet jutni, így a fő címet szoktam elérésnek megadni: www.acegem.hu Így biztosan ide talál mindenki. Innen kiindulva pedig felfedezheti bárki az összes weblapomat, amiről eddig szó volt.

A plusz egy oldal. Miért is plusz egy? Mert bár egy részét én készítettem és a webtárhelyet is én adom, mégsem enyém az oldal.

A történet a freelove-ról indul, ahol is megismertem a sok kedves hölgy közül egyvalakit, akinek már volt pár saját weblapja. Amikor összekerültünk, ki is cseréltük egymás webcímét, hogy akkor ki mit szól a másikéhoz. Nos, az oldallal semmi gond nem volt, csupán nem illett a külsőhöz a tartalom - legalábbis szerintem. Mivel a hölgy parfümökkel, kozmetikumokkal és hasonló testápolási termékekkel foglalkozik, ezért úgy döntöttem, hogy mi lenne, ha összeraknék neki egy webáruházat?

Először ingyenes tárterületeken nézelődtem, hogy ez az oldal csak az övé legyen és segítek neki elkészíteni, onnantól az ő hatásköre mit csinál vele. Igen, de az ingyenes helyeken sok korlátba ütközik az átlag felhasználó, ezért végül úgy döntöttem, hogy a saját berkeimen belül készítem el az áruházat.

Az oldal alapja a Kezdőlapomhoz hasonlóan Joomla lett, viszont egy nagyon jó webáruház motor hajtja, mellyel tényleg nagyon jól be lehet állítani bármit. Csendben megjegyzem, hogy a legtöbb webáruház készítő cég ezt használja, ráadásul a Joomla és ez a webáruház módosítás is ingyenes.

Az oldal elkészülte után végül abban maradtunk, hogy ha online fizetés nem is, de megrendeléseket lehessen leadni, tehát végül így lett beállítva az oldal. Mégis kényelmesebb megoldás egy weblapon választani, mint telefonon rendelgetni, és félreértések lesznek belőle.

Azóta is sok látogatója van az oldalnak, és bár elkészítettem, ezt az oldalt nem én, hanem e kedves hölgy üzemelteti.